A településről részletesen a további oldalakon!Lácacséke Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a szlovák határ mellett. Királyhelmectől (Szlovákiától) 15 km-re, Kisvárdától 25 km-re, Sátoraljaújhelytől 36 km-re és Sárospataktól 39 km-re, a fővárostól ÉK-i irányban 300 km-re található.

Láca első említése 1364-ben történik, amikor Tárkányi László és az Eszenyiek pereskedtek rajta. Birtokosai között az Agárdiak, Perényiek, a Dőryek és Sennyeiek neve szerepel. A Láczay családdal utoljára 1958-ban találkozni Láczay Péter személyében. Cséke neve 1333-ban a pápai tizedjegyzékben szerepel először. A Csékey család ősi fészke, mely család várat is épített, ami a XVI. században még fennállt. A Csékeiek eredetét az 1940-ben megjelent Vármegyei Szociográfiák rutén eredetűnek írja. A XX. sz. elejéig nagyon sok család birtokolta.
Lácacséke 1950-ben jött létre, Láca és Cséke községek, valamint a külterületek (Buglyoska, Mokcsa, Monyha, Őrhegy és Szélföld) egyesítésével.

A Tisza- és Bodrog-folyó természetes választó vonala, a Trianoni határok meghúzása, évtizedeken keresztül elzárta községet a „nagy világtól”, talán épp ezért is nagy a munkanélküliség.

Lácacséke a Bodrogköz egyik legkisebb települése, a legfrissebb népszámlálási adatok alapján a lakónépesség 2011-ben 329 fő volt.

Településünk egyik nagy pozitívuma a friss levegő és a nyugodt környezet, ezek mellett látnivalók is találhatók, többek között a község külterületéhez tartozó Monyha-tanyán nagyon régi temető található Gróf Mailáth József egykori tulajdonos síremlékével, amelyet valószínűleg, felesége Báró Schell Lujza Anna állíttatott.

A csékei görög katolikus templom, amely a Csékey család várának romjaiból épült 1854-ben, a templomról érdemes tudni, hogy anyaegyház volt, és hozzátartozott Láca, Semjén, Ricse, Kis és Nagyrozvágy, Pácin, Karcsa és Cigánd. A lácai református templom, a Bodrogköz legnagyobb temploma, 540 fő befogadására alkalmas, Az 1636-ban épült kőtemplom helyére építették fel 1808-ban az új református templomot, amely 1888-ban leégett, és a tűzvész után nyerte el ma is látható formáját.

Jelentős a település néprajzi hagyománya. Külön ki kell emelni a népmesék jelentőségét. Már 1941-ben és 1942-ben jelentősek voltak az első gyűjtések. Híres mesemondó volt Földyné Virány Judit. A tőle gyűjtött 148 meséből 25 jelent meg 1957-ben a Sárospataki Rákóczi Múzeum sorozatban „a Bodrogközi Láca Népmeséiből” címmel.

A település fénykora a 1940-es években volt. Az ekkor 1.400 lelket számláló településen, mára pár százan laknak.